Stílusgyakorlatok, parafrázisok

A TAT Galéria Másképp című kiállítása

Sinkó István
Szabad átdolgozás – talán ez a legideillőbb meghatározása a TAT Galéria vállalkozásának. Pályázatot hirdetett széles körben amatőr és professzionális, valamint művészeti egyetemi hallgatók részére. Szabadon választott művészettörténeti alkotást kellett parafrálniuk – azaz szabadon átdolgozni.

Bögi Dia:

Bögi Dia: Erhabene Felsenriff, 2015, perforált papír, light box, 22 x 31 cm

Se szeri se száma a képzőművészet történetében ennek a játékos, kreatív alkotói kifejezésmódnak. Készültek a reneszánszban görög-római mintákra, sőt modellként használva különböző antik szobrokra, épülettöredékekre parafrázisok. A barokk is szívesen nyúlt ehhez az eszközhöz, egy-egy remekművet belehelyezve saját, önálló műalkotásba (csendéletek, mitológiai jelenetek esetén Rubenstől Chardinig találunk erre példát). Nem beszélve Van Gogh Millet és Delacroix átdolgozásától, egészen a szürrealisták bátor stílus- és témaválasztásáig (Dalí, Ernst).

Kiss Márta: Kölcsönkapott dolgozószoba, 2011, olaj, vászon, 89,5 x 64,5 cm

Kiss Márta: Kölcsönkapott dolgozószoba, 2011, olaj, vászon, 89,5 x 64,5 cm

A huszadik század második felében a pop-art, majd a transzavantgard alkotói is szívesen nyúltak ehhez a játékos eszközhöz. A megidézés, a továbbgondolás, a saját képre fordítás nagy vonzerőt jelentett. Mikor Botero duci latin kislánnyá transzponálta a Mona Lisát már senki nem lepődött meg. A TAT kísérlete annyiban szokatlan, hogy egyrészt az alkotói önállóságot meghagyva nem jelölt ki mintákat, másrészt befogadott bármilyen irányú „átalakítást”. Így a zsűri által kiállíthatónak ítélt 25 mű között szerepelhetett konceptuális alkotás (Szepesi Dóra Anna: V. G. szindróma – variációk Van Gogh napraforgóira), vagy objekt (Vasvári László Sándor Beuys-doboza), esetleg minimalista mű (Pólya Zsombor: Szuprematizmus a XII. kerületben – Malevics parafrázis). Legtöbben azonban a „hagyományos” anyagokon belül maradva alkottak új, izgalmas és az eredetivel kompatibilis művet. Nádas Alexandra Campin-variációja vagy Kiss Márta Antonello da Messina Szent Jeromosának – illetve a kép terének – saját műteremmé és önarcképpé való kisajátítása mutatja a vonzódást a klasszikus műformák és a hagyomány iránt. Kiss Botond – a megosztott harmadik díj alkotója – Max Ernst frottázsmunkáiból emelt önálló grafikává egy részletet.

Dohárszky Béla: M.D.B., 2015, olaj, vászon,  100x150 cm

Dohárszky Béla: M.D.B.,
2015, olaj, vászon, 100×150 cm

A fotórealista Gerhard Richter az emblematikus lépcsőn lemenő aktjának (Duchamp) parafrazálásával 1966-ban visszafordította a művészettörténeti időt, hisz Duchamp épp a realizmus ellenében a dinamikus futurisztikus mozgásban lévő akt kubista feldolgozását választotta. Richter szürkés aktja (Emma, 1966) épp ellentettje az 1912-es vállalkozásnak. Dohárszky Béla 2015-ben e visszafordítás visszafordítására vállalkozott, már amennyiben szinte tökéletes analógiáját adta Richter kis képének, azzal a különbséggel, hogy az akt nekünk háttal indul felfelé a lépcsőn. A parafrázis parafrázisa a kiállítás egyik legszellemesebb darabja – joggal nyert megosztott első díjat.

Imádkozzál érettünk Krnács Ágota: Kortárs oltárom, 2013, digitális montázs (Giclée print), 100x70 cm

Imádkozzál érettünk
Krnács Ágota: Kortárs oltárom, 2013, digitális montázs (Giclée print), 100×70 cm

Krnács Ágota fotóművész digitális montázsa – a másik első díjjal jutalmazott mű – Jean Fouquet klasszikus reneszánsz Madonna-ábrázolását a mai háziasszonyi valóság – gyerek, szűk tér, porszívó, mosószerek – világába helyezte. A pályázat nyomán született, vagy ez által a műtermekből előhívott alkotások legtöbbje a kiállítóteremben új, komplett műként jelenik meg, éli tovább önálló életét. Azaz a parafrázis már továbbgondolható immáron e művek segítségével.

 

TAT Galéria,

2015. X. 23-ig

Print Friendly, PDF & Email
2017-10-18T08:39:09+00:00 október 2, 2015|ONLINE|Nincs hozzászólás

Szólj hozzá!